Én már nem szállok heves vitákba. Mindenki döntsön meggyőződése szerint. Szerencsére a holisztikus gyógymódok köszönik szépen, jól vannak, és működinek - akár hisz benne valaki, akár nem.

Soha nem mondanám egy akut vakbélgyulladással vagy erős pszichózissal küzdő betegnek, hogy ne menjen kórházba, mert majd segít az akupresszúra vagy a reflexológia, a gyógyteák. De enyhébb problémáknál önmagában is hasznos a szelíd gyógymód, illetve súlyosabb esetekben, az indokolt orvosi kezelés kiegészítésénél is remekül működik. Gyorsítja a gyógyulást, erősíti az immunrendszert, csökkenti a gyógyszerek mellékhatásait.

Igaz, hogy egyre több az önjelölt gyógyító, megfelelő szakképzettség nélkül. Rájuk vagyok igazán dühös, hiszen rontják a szakma hitelességét. Megalapozzák, hogy az emberek kuruzslásnak gondolják azokat a módszereket, melyek nagyon is hatásosak – akkor, ha megfelelő terapeuta alkalmazza őket. Ezért, ha igénybe vennél valamilyen kezelést, tájékozódj az adott személy hátteréről, képzettségéről!

Tudom, vannak, akik még ekkor is szkeptikusak. Lehet-e, érdemes-e rábeszélni őket a holisztikus gyógyászat igénybevételére? Én ilyenkor csak felvillantom a lehetőséget, elmondok néhány gyógyulási történetet, majd a döntést az illetőre bízom. Ha elzárkózik, magamban kicsit elkeseredek – de nem azért, mert nem jött hozzám vagy egy kollégához kezelésre! Hanem, mert tudom, lehetne segíteni rajta, és ennek csak a nem-akarás az akadálya. Erőltetni azonban nincs értelme, az csak nagyobb ellenállást szülne. Vannak azonban sikeres fordulatok. Sajnos sokszor egy súlyosabb probléma változtatja meg a korábbi makacsságot. Ha már minden orvosi kezelés megtörtént, szakszerűen, pontosan, ám a gyógyulás még várat magára, akkor utolsó mentsvárként előkerül a természetgyógyászat. Azoknál is, akik előtte el sem tudták képzelni, hogy igénybe veszik. Mert igen, a hit működteti: olyan értelemben, hogy ha nem hiszel benne, akkor le sem nyomod a természetgyógyász rendelő kilincsét. Akkor nyilván nem fog segíteni…