Aki még nem lépte át a negyedik ikszet. Aki még képes lefutni hat kilométert. Aki még belefér a tavalyi ruhájába. Aki még eséllyel talál új párt magának. Aki még nem fél a következő szülinapjától. Tényleg ezeken múlik? Van-e egyáltalán pontos definíció arra, hogy ki a fiatal?
„Fergeteges látogatás” – ez a színdarab címe, melyet nemrég láttam a Turay Ida színházban. És egyből ez a kérdés jutott eszembe. Ki a fiatal?
Három nő, három generáció. Nagymama, lány, unoka. Ha még nem láttad a darabot, rávágnád, hogy persze, az unoka a legfiatalabb, ezt már egy ötéves is ki tudja számolni. Nekem mégsem ez lett a következtetés. Hogy miért? Mert a fiatalságot ritkán lehet naptári években mérni. Az egy különös, megfoghatatlan burok, ami körülvesz, amitől jó kedvre derül, aki találkozik veled. Ami miatt akár irigyelnek is, függetlenül attól, milyen számot jelez a születési dátumod.
Ha csak ezt néznénk, Emma, az unoka nyerne. De korántsem olyan felszabadult az élete, amit egy fiatal lányról feltételeznél. Hiszen folyvást kétségek gyötrik: Elég jó anyukája lesz a pocakjában növekvő babának? Főként, hogy apuka sincs a láthatáron. Akár irigyelhetnéd is: fiatal anyuka lesz, milyen menő huszonévesen babakocsit tolni, és nem fog értetlenül bámulni, ha a növekvő csemete egy új alkalmazást mutogat majd neki a telefonján.
Kitárultak az ajtók a mostani fiatalok előtt, ami szabadság-érzetet is kelt, ám ugyanakkor bizonytalanságot is, bőven. Megtehetik, hogy válasszanak nulla diploma és öt diploma közt. Család vagy szingliség közt. Korai szülés vagy késői szülés közt. Vidéki élet vagy nagyvárosi lét közt. Kisvállalkozás vagy multicég közt. Remekül hangzik, ugye? Csak hát… szörnyen bele is lehet zavarodni. Emma számára a biztos pont a nagyi, de róla majd később!
Piros mini-bikiniben libben elénk Teri, a „középső generáció” – aki mindenáron bizonyítani akar. Hogy még érdekes, hogy még érdemes. Szerelemre, szexre, figyelemre. Hiába elismert ügyvéd, ez nem elég, és minden nő érti, miért nem. Így hát szert tesz egy (naptárilag) fiatal szeretőre, aki viszont igencsak link és cseppet sem mondható igaznak vagy erkölcsösnek. De Terinek mindegy, hogy őszinték-e a szavak, mindegy, hogy van-e ebben jövő. Ő itt és most szorongat egy jelképes tükröt, ami fiatalságot láttat. Tudja ő, hogy csalfa tükör, azt mutatja, amit ő szeretne belelátni. De olyan jó mégis hinni neki! A valóság homokot szórna a szemébe, józanítót, fájót. Hát menjen a fenébe!
Kár, hogy mégsem olyan felemelő mindez. Kár, hogy sokszor eszébe jut, hazudik magának. Kár, hogy emiatt az alkohol lesz a megbízható barátja, rá számíthat, amikor nincs hová menekülnie az igazság elől. A piros bikini felsóhajt magában: már megint rossz helyen vagyok.
Könnyed tavaszi szellő vagy hirtelen támadt hurrikán? Mindkettő egyszerre. Úgy lép be, hogy nincsenek kérdések és tudod a választ. A Nagymama. Látogatóba jött, az egyetlen drága unokájához és szeretett-sajnált lányához. Ha még gondolkodni szoktál rajta, mi az igazi Erő, akkor ne töprengj tovább. Ő maga.
Az életet önmagáért szereti, és a dilemmák helyett biztos benne, mi a fekete, mi a fehér. Ellentmondani felesleges, de nem is akarnál, úgyis belátod, igaza van. Főleg abban, hogy mindenre van megoldás. Ezért menedék ő Emmának, kisgyerek kora óta. Mert a nagyi mindent kibogoz, elrendez, helyre tesz. Azzal a dinamikával, amit Pásztor Erzsitől megszokhattál.
Kertelés nélkül kettétöri a tükröt, amit Teri őrizget. Tudja, fájdalmas lesz, de azt is tudja, a rövid fájdalom sokkal jobb a hosszas szenvedésnél. A valóság keserűsége lassan megédesedhet. A bikini meg jó lesz egyszer, visszagondolni, sírva kacagni.
Majd átöleli Emmát, ahogy csak a nagyik tudnak ölelni. Jó vagy itt, jól vagy itt. Jó helyre érkezik a babád is. Egy olyan családba, ahol valaki tudja az igazi fiatalság titkát. Azt, ami mindennek a lényege: Szeressetek élni!